Van egy érzés, mely nem hagy nugton. Az érzés mely beleránt mindenbe amit jónak vél...

Ugye ismerős... Az érzés mely rombadönt embert, s alkotmányát. Sikerült legyőzni már régen. De akkor is maradt belőle, ami kínzott. De most, jött egy másik, egészen újfajta érzés. Lehet ez is rabigábadönt, de nem bánom. Még, kellemesebb érést nyújt mint a másik. És ennek köszönhetem hogy az a másik végre eltűnt. Nyomtalanul. Mintha nem is lett volna. Bizonyára ez az új, sokkal fájdalmasabb érzés lesz ha végeszakad. De küzdök ellene! Küzdeni fogok a vége ellen foggal körömmel.

S mostan közhirré tétetik hogy időszámításunk utáni kettőezertizedik év március havának 19. napjától Ifjabbik Nimor Mizzrym-nek (illetve nem ifjabbik mert a második nevem egyértelműen megkülönböztet apámtól), Brises Nasadra nevezetű ifjú hölgy lett a párja, kit nagyon nagyon szeret, és féltve fogja őrizni mint az ö legdrágább kincsét! (a nagyhatalmú varázsfelszerelése elött)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.