Kezdem azt hinni, hogy rosszul ítéltem meg egynéhány embert. Túl pozitív osztályzatot adtam.
Már külön külön nem megy az olaj csere. Mind a kettő kell, hiába nem bírom megmozdítani már a kezeimet, egyszerűen nincs mi elterelje a gondolataimat. Ezért sem szeretek itthon lenni. Ha kint nem tudok dolgozni akkor be vagyok zárva. Itt nincs semmi. Menjek tán el a kocsmába? Mivégre? Persze akadnak ott korombeliek, de csak testileg érettek, a szellemük megragadt valahol az általános 8. osztály és a szakmunkásképző 10. között. Aki ismer, tudja, nem vagyok egy alkoholista alkat, sosem láttam értelmét a részegedésnek. Lassan kezdem megérteni, ha részeg az ember akkor legalább az idő alatt nem kell a gondokkal foglalkozni. A baj csak ott van, hiába tervezem el, hogy én most (vagy bárakármikor is) lerészegedem, nincs miből részegedni. Így elég kellemetlen helyzet alakulhat ki. De ha lenne is. Nem félő, hogy átlendülök a másik oldalra?? Amikor már nem a problémák elnyomására használom az ivást, hanem mert csak úgy?! Eleinte nem hajlandó az alkoholista tudomást venni részeges mivoltáról. S mire feleszmél, már kész a baj. Egyre inkább csábít, egyre inkább nem akarok a valóság ragadós hálójában a problémákat kergetve véget nem érő, hiábavaló csatákat vívni. Több út létezik, egy a valóságtól távol, alkoholistaként, egy valóságos, aki feladja, és egy aki már csak azért is megmutatja. Az elmúlt héten jöttem rá, az alkoholizmus nem csak az idősebbek és férfiak problémája. Midőn a bárban ültem s vártam, belép egy fiatal lány. Nem a legszebb, de nem is rohannak fel fejvesztve a bányarémek a sötétből ijedtükben. Leül mellém a bárszékre. Előhúz egy ezrest. Kér a csapostól egy 'Jégert', egy duplát. (4cl), kissé elgondolkozik... "tölts bele még egy duplát" (4cl; 4+4=8cl), fizet, lehúzza, s kér: "mégegyugyanilyet" A szavak kissé összefüggéstelenül törnek elő ajkai közül. Nem csoda, majdnem egy dl 'jéger' hirtelen el tudja zsibbasztani a berendezést. Újból fizet, s lehúzza a második dupla-duplát. Neki szegezem a kérdést: mire fel az egyedüli ivás? S hogy-hogy ily korán?? A válaszból nem értettem mindent, egyrészt mert azzal voltam elfoglalva, hogy a fröcskölő nyálát mielőtt letöröljem magamról, egyrészt meg azért mert a kicsit több mint 1,5 dl 'jéger' végképp betett a nyelvi műszereknek. Mindössze annyit sikerült kihámozni, hogy: "épp tanulok... kell egy kis ... kikapcsolódás... vizsga... nyelv... basszameg". Miközben felém beszélt, éreztem, hogy nem csak a 'jéger' volt már benne. Aztán mondta a pultos, hogy minden reggelét így kezdi, délben szintén megy az adagért, este szintúgy. S közben étkezés helyett a folyékonykenyeret preferálja. Mérhetetlen szánalmat éreztem. Itt újra csak az ötlött fel bennem, hogy az alkohol nem biztos, hogy a legjobb megoldás a problémák elöli menekülésre.
Holnap, ha esik, ha fúj, dolgoznom kell. Muszáj. Különben nem bírom ki. Ez az én alkoholom. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.