Eddig nem írtam. Nem volt rá időm. Vagy csak nem akartam. Sosem tudom már meg. Van egy hetem. Eleinte úgy gondoltam arra használom, hogy dolgozok. Aztán módosult az elképzelés egy kis pihenésre egy kis munkára, amolyan pont ideális összeállításban. Most, hogy az óra elindult, tudom, az első elképzelés válik valóra. Reggel felkelek -már amikor reggel-, a szokásos rituálé... Épp csak a reggelit kihagyva. Azt is eltökéltem, hogy leadok pár kilót ezen a héten... Aztán indulhat a meló. A reggeli szöszmötölést már a második napon lerövidítettem pár percre, hogy mielőbb kijussak a feladatokhoz. A minap nehéz volt még a levegővétel is a hőség miatt. Bár előnye is volt; még barnább vagyok mint eddig... Egy kis ásás, egy kis kovácsolás, egy kis "falazás", aztán megint ásás. Reggeltől estig. Annyi pihenőt beiktatva, hogy levegőt vegyek és igyak. 2 óránként 1-1 nagyobb szünetet toldottam az egyéb szükségletek kielégítése gyanánt. A föld kemény volt, és poros. Én meg izzadtam mintha most másztam volna ki a vízből. Azaz nem, az gyorsan szárad. Én 10 perc állás után sem akartam száradni. Nem is bántam, senkinek nem akartam tetszeni. Alig vettem észre az idő múlását, nem agyaltam, csak a feladatra koncentráltam. Estére kelve elégedettség töltött el az elvégzett munka miatt. Aztán jött a sötét és felhúzott. Elmentem tekerni a szokásos túrára. Kicsit tovább nyújtva az átlagosnál... Amíg tekertem nem volt gond. De mikor megálltam pihenni... Majdhogynem elszabadult a pokol. Alig láttam ki a szemeimen keresztül. Nem a párától, nem is a füsttől. Inkább a képzelt képektől. Pedig a valós, szem előtt lévő kellemesebb látvány lett volna. Balaton, naplemente, Keszthely felé tekintve a látóhatár összefolyt a vízzel. Akárha végtelen lenne. Nem volt az. Kivételesen jól bírom a nyomást ha valami fizikai terheléssel kiegészül. Ma korán keltem. Szinte le sem feküdtem. Nem láttam sok értelmét. Égett bennem a tettvágy. Ha nem terhelem le magam fizikailag nem tudok aludni. Így hát pár óra pihenés, izzadásos forgolódás után, kimentem a hőségbe ásni. Már érzem a tegnapi munka következményét a hátamban, a vállaimban, s kezeimben. A derekam szinte sajog a mozgástól. De legalább tudom hogy még élek. Megint szinte egész nap folyt a munka, hasonlóan megfeszített tempóban mint előtte nap. Annyi különbséggel hogy ma még nem ettem. Majd este, meló előtt. Minek annyit enni, csak hízik tőle az ember. Kíváncsi leszek az estére. Tegnap volt egy érdekes jelent, ami kíváncsivá tett. Vajon ma lesz folytatása? Ha lesz akkor vidám reggelem lesz. Hacsak ki nem lyukad a hasam addig a sok nevetéstől. Vicces volt a csajszi. Talált magának egy pasit, oda ment táncikálni, riszálni hozzá. Az meg elhajtotta. S ez folytatódott több pasit is célkeresztbe vett, engem is. Viszont amelyik pasi ment hozzá azt meg ő hajtotta el... Ki érti a nőket?! Szóval ha ma is jön, kíváncsi leszek rá... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.