Vannak dolgok amiket nem értünk. Vannak dolgok amik rosszul esnek, vannak olyanok amik elszomorítanak, vagy épp dühítenek. És vannak olyan melyek tótágast állítják az életed. Már több mint egy hónapja egy dolog jár a fejemben nap mint nap, óráról órára, s perceken keresztül. A dolog relatív. Bár mi nem az? Minden csak nézőpont és szóhasználat kérdése. Nos az ami a fejemben motoszkál egy személyt testesít meg. De ha valakinek el kéne mondani, csak így tudnám elkezdeni a mondatot: Van egy dolog amiről beszélnem kéne...
Magában a szó értelmetlenül hangzik de ha van mivel kapcsolni bármilyen töltést kaphat. Nos nekem több mindennel is sikerült kapcsolni ezt az egy dolgot. Ez a személy annyi mindent megtestesít hogy rágondolni is szemetszúró, agyatfájdító. A kérdés: Szerelem avagy túlzott szeretet? Tesztelni kéne. Ha az előbbi akkor a másiknak nem kell aggódnia. Ha utóbbi akkor lesz egy nagyon jó napom. Már ha nagyon jó lesz... - Kezdem elveszíteni azon képességemet, hogy első olvasatra értelmetlennek tűnő szöveget produkáljak, és csak azok érthessék meg a mondandómat akik kicsit mélyebben ismernek, de koránt sem elég mélyen -
Szóval a dolgok gyakran nem úgy alakulnak ahogyan azt az agyatlan buta ember elképzeli. Merthogy ők vannak többségben. Viszont vannak esetek amikor a gondolkodó ember életébe is belepofátlankodik a sors keze. A bal keze... De a gondolkodó ember akkor is tud remélni, csak ez esetben nem ismeri a végkimenetelt. Persze sejtése lehet, sőt, kell is legyen, de az, hogy csak amolyan földöntúli megérzése van, sok problémát, bizonytalanságot szülhet, és ki is potyogtatja a kis lurkókat a szemét. Egy dolog ami zavar: A bizonytalanság. Nem tudom, nem merem hinni hogy pozitív irányba dől. Mert mi van ha negatív lesz? Mit kezdek akkor a felgyülemlett érzéseimmel? Hová teszem őket?
Egy dolog ami reménnyel tölt el: Az érzés. Az az érzés ami akkor tör elő belőlem ha vele vagyok, vagy csak ha beszélek vele. Az endorfin elönti az agyamat, az adrenalinnal vegyülve valami fergeteges elegyet hozva létre legyőzhetetlennek érzem magam.
Egy dolog ami megnyugtat: A tudás hatalom. Időnként megnyugszom, és tudni vélem, hogy ő az akire eddig vártam. És érzem hogy jól jövünk ki ebből a mizériából. De aztán kattanást hallok, és minden összedől. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.