Meglátni, megkedvelni és megszeretni. A sorrend pontos. Az idő viszont nem. Ennek végbe kell mennie, így is úgy is. De mindez egy röpke pillanat alatt? Vajon most mi történt? Hála égnek már homályosan, de emlékszem még az utolsó ehhez hasonlatos irományomra. Viszont nem emlékszem az akkori érzéseimre. Most viszont biztos vagyok benne hogy amit érzek az igaz. De mit is érzek tulajdonképen? Ő kell? Vagy csak valaki kell? Az utóbbi időben mondhatjuk, hogy elég sok vas volt abban a bizonyos tűzben. Flörtöltem mindenkivel, bárkivel. Aki szembejött velem az utcán, aki közel ült hozzám a vonaton, aki csak egy pillantásra is méltatott bárhol, bármikor. Undorodom magamtól. De őt másnak érzem. Vagy csak tudatosan befolyásolom most már nem csak mások, de a saját gondolataimat is? Pff, ez már a tudathasadás biztos jele. Vagy épp a szerelemé. Mert ugye utóbbi bolonddá tesz. De akkor eddig nem voltam szerelmes sosem. Ez teljesen más. Már tudtam hogy tetszik, amikor kicsit kutattam utána, és mikor kiderült hogy: "kapcsolatban"... Beleremegett a kezem, a lábam, a hangomról ne is beszéljünk. Aztán ismét egy régi ismerős szállt meg. A zöldszemű. Jött nem kérdezett semmit, nem akart tőlem semmit, csak egyszerűen pusztítani szándékozott. A lábaimat már ő mozgatta. Igyekeztem elköszönni, és megnyugtatni a szobatársaimat, hogy nem leszek hülye, és nem sokára jövök. Mire a lépcső aljára értem már senki és semmi nem számított. Ha akkor valaki nekem jön, vagy csak hozzám szól. Csúnya véget ér. Aztán megláttam őt. Pont mint a filmben a nagy erős hulk egy lány kedvéért megnyugszik. Egyszerre szertefoszlott minden harag ami bennem volt. Eltűnt mintha nem is lett volna. Egy tüske kivételével minden. A tudat, hogy kapcsolatban. Mint tudjuk, ez eddig nem szokott zavarni, de most... Valami különleges lenne benne? Vagy csak saját dühöm és kétségbe esésem szüli mindezen problémákat? Esetleg valaki vagy valami próbára tesz ezekkel? Jól érzem vele magam. Szép lány, kedves, és egyszerűen csodás. Aztán igyekeztem kideríteni hogy most akkor mi a helyzet a mókussal. Aztán ma este megszűnt az a kapcsolati tényező. Nem tudom mit gondoljak, de ezt egy pozitív dolognak veszem. Mivel nem tudok jobbat tenni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.