Elmúlt, egy újabb nap. Egy újabb, úgy hogy semmi értelmeset nem csináltam. Rettenet ideges voltam délután. Felgyűlt bennem a tettvágy, az erő, energia. amivel nem tudtam mit kezdeni. Az első jel, a kéz remegése, a második az ajkaim folyamatos rángása, a harmadik a düh. Elöntött a vágy hogy megverjek valakit. A negyedik, a szívverésem az egekbe ugrik, az ötödik hogy már csak én vagyok és a düh, senki és semmi más. Aztán robbanás.

Eldurran az agy, eltűnik minden a szem elől, nem marad semmi körülötted, csak a zöldes szürke gomolygó düh. Vívj csatát egy füstszerű valamivel... Ugye hogy szinte lehetetlen. Szívtelennek kell lennem. Csak így tudom kivédeni a csapásait. De nehéz ezh a fegyver. ideig óráig bírom, de aztán elemészt a méreg, és vége van mindennek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.