Elérkezett hát. Pedig sosem gondoltam volna.

Egy teljes év is eltelt az első letaglózó írásom óta. S mi minden történt velem eme úton? Láthatod, volt benne öröm, volt benne aljaság, volt benne minden ami az embert meghatározza az idegenek szemében. A bánat, harag düh, öröm, élvezetek egy kéjes egyvelege lett feltárva. De minek is? Nos ezt még magam sem tudom. Talán egyszer kiadom mit könyvet. -Igen, megint eszembejutott a könyv gondolata, pont mint régen- Csak kellene találnom egy hóbortos, vak könyvkiadót aki hajlandó lenne ingyen kiadni ezt a ... valamit. Eljött az ideje hát hogy felhagyjak az írással? Mivel igyekezzem megnyugtatni háborgó elmém ha ezzel már nem megy? Furcsamód amióta írok, hirtelenharagú lettem. Igaz hogy olyan gyorsan múlik is mint ahogy jön, de ezzel sokakat megbántok. Bár... ez eddig sem érdekelt igazán. Nem. Még nics itt az idő az írás abbahagyására.

Megvan! Túl sokáig volt rajtam ez a gönc. Cserélni kell, s mivel nem csereszavatos, így kényszerűségből kell kidobnom. Új maszkot húzok. Remélem a következő választásom jobbra sikerül mint a mostani. Ezzel -mindent összevetve- nem sikerült túl jól az életem. Itt az idő tehát a váltásra. De milyen is legyen? Tán egy agresszívabb, vagy esetleg egy túl csöpögős? Utóbbit az szánalom érzetéért írtam, olyan sosem lesz.

Megint itt egy ismerős érzés... Ha befejezem, nem lesz másik. De ugyan miért ne lenne? Az előzőnél sem kellett sokat várnom, és várakozás közben még kifejezetten jól is éreztem magam. Lehet hogy a hirtelen lobbanékonyság is alább hagy. Így lesz. Az új maszk kilétét nem árulom el. Mindenki meg fogja ismerni, az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.