Van egy dolog, amit sosem szabad elfelejteni az életben. A szeretet/szerelem, olyan dolog ami kell, amit nem lehet elfelejteni. Aki megpróbálja nem él. Van egy ember aki csalódik benne és van akinek sosem volt része ebben. Olyan nincs aki elsőre tökéletes párt talál.

Ha már volt egy, de végeszakadt, mit lehet tenni? Elfelejteni, ez egy egyszerű gyógyír. De használ? Talán. Ha azt mondod, az állítod hogy most egy darabig nem kell, hazudsz. Nem másnak magadnak! Hiányzik, nem az ember hanem amit csinált. Nem a bókok, a kedveskedés. Hanem az érintés. Hiányzik az a dolog ami az egyik leglényegesebb a kapcsolatban. Nekem is hiányzik. Csak az érintés, az hogy végig simítsam a testén a kezem. A bizsergető érzés amit kivált az érintés. Fáj erre gondolni, fáj tudni hogy nincs senki akinek ezt megadhatnád. Fáj!

Mi értelme az életnek eme kapcsolat nélkül? Semmi. Mindenki ott próbálja bezsebelni ezeket az érintéseket ahol tudja. Az álagnak ez elég. Én sajnos átlagon felüli vagyok. Kell, az életem része az amit  ez okoz, nevezhetjük bárminek, de fontos része az életnek.

Van egy világ ahol mindezt megkaphatod ha akarod, de ott csak a képzetet tudod csökkenteni a tényleges fizikai kapcsolat sosem lessz pótolható, vagy utánnozható.

Aki ezt olvassa értse meg hogy e nélkül nincs élet. Bár ha olvasod, szerencsés vagy, belepillanthatsz egy olyan ember életébe akinek egyszerre van meg mindene és semmije sincs. Senki nem beszél róla, senki nem hall róla. Nem is kell, ezt mindenki tudja. És ez nagy kínokat okoz.

Ez a nyílvános titok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.