S lám, érnek még melgepetések.

Képes volt ismét írni. Bár ismételten azt írta hogy nem képes egy egyszerű feladatot megtenni, de sebaj. Zaklat. Felzaklatja megnyugvó szívem maradékát. És megint én voltam a hülye, hogy képes voltam szóbaelegyedni vele. A beszélgetésből vita lett ismét pont mint régen. És ersze megint én voltam a hibás. De mikor belefolytunk a beszélgetésbe újfent csak én lettem a téma, illetve az aki voltam. Mert, hogy miattam lett vége... Könyörgöm az isten szerelmére engem dobtak. Mondhatjuk ezt bárhogy, én voltam akinek kitették a szűrét, a csomagja nélkül... Felhúztam magam. Nagyon. Leírtam neki amit gondolok. Elmondtam neki amit akkor éreztem, elmondtam hogy ha nincs valaki, akkor most nem beszélünk. (persze ezt mind egy üzenetben) És ebből is képes volt azt levenni, hogy én azt akartam ezzel hogy neki fájjon. Normális az ilyen ember?? Szimplán el akartam mondani amit akkor éreztem. Erre ezt hozza ki belőle. Ha netán olvasod ezt (nem mintha valamikor is beleolvastál volna az életembe) akkor tudd meg nincs új, nem is volt, csak te mint sok mindent elnéztél, és félreértettél.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.