2010.11.08 Egy dátum mely vegyes érzelmekkel tölt el. Nem bírom felfogni hogy miért is.
Tragédia történt aznap, nem kicsi. Ideges nem akar beszélni, megértem, felfogom. Egy idő után ír, keres hogy ott vagyok e. Válaszolok igen. Előadja a mondandóját. Meglepődöm. Végig gondolom mit is akar, és leesik az a bizonyos tantusz pont a fejem kellős közepére. Fáj... Szakítani akar. Érdeklődöm hogy ez egy szakításos tárgyalásos sablon szarság e. Válasza erre "ezt akarod?". Ő hozta fel a dolgot én csak kimondtam. A nők hülyének nézik az embereket állandóan, és hárítani próbálják a felelősséget. Szar az egész. Megemésztem a mondandóját. Tudtam hogy eljön ez a nap, nem voltak kétségeim. De nem ilyen formában és nem neten keresztül. Tisztában voltam vele hogy véget ér, -éreztem valahol belül- és hogy egyikönk sem a másik nagy betűje. De így ezen módszerrel sikerült neki. Hatalmasat csalódtam. Ha nem ő teszi meg akkor én tettem volna meg egy idő után. Amikor már tisztán látszik hogy nincs jövő. De személyesen, és közel egymáshoz.
S eztán jön a sablon szöveg. Ekkor már felhúztam magam. Idegesített hogy engem is csak egy előregyártott mások által milliárdszor megrágott cafattal dobál. "Azért még barátok lehetünk, a legjobb barátod leszek ha akarod..." Hát igen. Nekem nincsenek barátaim akikre tényleg azt tudom mondani hogy igaz barátom. Akkor minek kellene rögtön egy "legjobb barát" hmm? A következő sablon... "Jobb lesz így mindkettőnknek"... persze hogy jobb lesz miután a kő szív apró darabokban hever a porban arra várva hogy valaki talán egyszer újra összerakja kirakós módjára, s remélve hogy össze is ragasztja azt.
"Én azt szeretném ha te boldog lennél..." Igencsak el lehet kúrni egy boldogságot egy szakítással nem? De.
"Szerintem hagyni kéne egymást élni" Ez mi?? Rossz duma, semmi más. Ha nincs jobb ötleted szakításra, ezt mindig bevetheted. Vagy ha nem tiszteled meg annyira a szerencsétlen flótást hogy elmondd neki az igazat.

Most hogy véget ért, egy fájdalmas lyuk tátong bennem, ami emlékeztet rá hogy a nők sokszor csak használják a hímeket, mint egy új rucit, aztán ha már nem divatos levetik.

De mi is jellemez egy Férfit? Az hogy sosem (vagy csak nagyon ritkán) mutatja ki amit gondol, érez vagy tenni akar. Mindig talpra áll, Kapjon a nőktől vagy az élettől bármekkora pofont is.

Végülis, lehet hogy így lesz jobb mindenki számára. Ő mehet vissza a drogos köcsöghöz akitől alig bírt megszabadulni. Én meg... nos hát én meg előrelépek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.