Ez az új is tépi, szaggatja mardossa bensőmet. Nem veszi észre hogy fáj. Vagy nem akarja észrevenni. A kettő közül csak ő tudja a választ. Hát kérdezd meg. Nem. Azt nem lehet. Van még büszkeség e világon, s belém több szorult mint az átlagba.

Hazudik, vagy sem? Aztmondja várt. De ki hiszi ezt el neki? Én. És miért? Mert van még egy kicsiny darabka abból a piros valamiből ami a véremet pumpálta hajdan. Nem és nem engedtem porítani, pedig úgy bizonyára jobban elfért volna egy üvegcsében...

Mit teszel olyankor ha rádtör a depresszió? Mit teszel ha elkap egy olyan érzés aminek nem lehet ellenálni? Holott tudod az érzésnek nem kéne ott lennie? Remegsz, hogy mitől? Tán az idegességtől. Vagy tán a félelemtől? Az utóbbit kizárhatjuk, az adrenelin szinted még a normális tartományon belül vannak. Akkor hát marad az idegesség. De miért vagy ideges? Vagy talán nem is idegesség. Féltékenység! Igen ez lehet egy ok. De kire, mire és miért vagy féltékeny? Képes vagy annyira féltékeny lenni hogy fenyegess? Miért ne? nem kell féltékenynek lennie valakinek a fenyegetéshez. Lehet csak úgy haszonszerzés céljából is fenyegetni embereket. Nem. Az elöbbi feltevés lesz a befutó. De miért is lennék féltékeny? Megvan! Mert tudom hogy annál jobbat érdemel? Ne legyünk beképzeltek, de nálam csak jobb lehet az utódom, igaz nem könnyű ilyet találni... De ha mégis akkor lenne hozzá egyátalán közöm?

Meg kell gyógyulnom. Ez így nem mehet tovább. De mi lehet a gyógymód? ha elmondom mindenkinek az igazat? Ugyan, ez járhatatlan út. Ha elmondanám hogy milyen gondolataim vannak, rögtön diliházba zárnának, és telenyomnának mindeféle szarral. De hisz ez a megoldás. Az írás. Pedig annakidején még olvasni is utáltam. Ki hitte volna hogy egy ember ennyire hatással lehet egy másikra? Dr. Seavus lett volna a hibás? Aki megmérgezett az írás és a tudás keresésének technikájával? Vagy az eszme okolható eme változásért amit az említett Doki vallott, vagy terjesztett a tudtán kívül... Hát nem tök mindegy? Megtörtént ez van. Vissza lehetne csinálni. De akkor elveszteném az egyetlen embert akit barátomnak nevezhetek.
"Szégyen a futás, de hasznos" mondá valamely régen elföldelt bölcs. Szégyen a sírás, de mihaszna? Kérdezem én? Érzelem kinyilvánítás? Jobban ki lehet fejezni az érzelmeinket ha a modorunkal operálunk. Ha bunkó vagy a kezdetektől, mindenki bukónak fog tartani. De ha a kezdetekkor felveszel egy maszkot, és jó színben tünteted fel magad, mindenki ha szeretni nem is de kedvelni fog. És utána már lehetsz akár bunkó is. Mindenki nevetni fog rajta, mert viccnek hiszik.

Mit lehet tenni ha ez okoz megnyugvást? Semmit. Folytatni kell, és pár évezred múlva talán a leszármazottaid meggazdagodnak belőle. Igaz elég nagy gyopárnak kell lennie annak aki ezért fizet. De hát ki látja előre a jövőt?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.