Nagy a baj... Már saját magamon sem igazodom ki. Érzem, tudom hogy semmibe veszem őket, s ma mégsem voltam képes bunkó módon elküldeni vagy megtenni amit akart. Tán reménykedem. De miben is?! Boldogság? Tudtommal arról már lecsúsztam. Szeretnék, szeretni, és szeretve lenni, de nem…

Nézd. Ott, fent az égen. A király a kastélyából néz le ránk. Nézi miként tesszük tönkre saját életünket, és csak nevet. Nevet rajtunk, nevet saját magán. Mert mi mást tehetne?Elszorult torokkal írom eme sorokat, holott nincs okom feszengeni. Legalábbis nem tudok róla. Hiába…

 Röstellem magam, hogy megszakítottam az írást. De lassan már ez sem nyújtja azt amit kezdetben. Lassacskán két éve írok, hogy elmeneküljek a mindennapok ármányos valóságából de mára már ez sem tűnik elégnek. Ez a hónap írás nélkül telt, és nagy változást hozott az…